A sikerkovács edző 1935-ben, Abasáron született. A helyi csapatban kezdett futballozni, majd Szécsényre igazolt. Innen került Salgótarjánba, ahol előbb a Petőfi, később a Kohász labdarúgója lett. Végül az SBTC következett az NB1-ben, ám Szabó Géza az élvonalban nem lépett pályára. 

- Jobbszélsőt játszottam, és ezen a poszton nem fértem be az akkori nagyszerű csapatba. Választanom kellett: testnevelő tanár leszek vagy futballista - vallotta.

Választott: elment tanítani és elkezdte járni az edzői iskolákat is. Megszerezte az edzői (akkor oktatói) képesítést. 1962-től 1970-ig, nyolc évig a Salgótarjáni Sportiskola vezető edzője volt és tanított. 1970-ben lett szakedző.
(Népsport - 1975. június 7., Egy véletlen sodort a pályára)

Szabó jól érezte magát a gyerekek között, nem voltak ambíciói a felnőtt labdarúgás illetően. Azonban a DVTK szurkolók nagy-nagy örömére a sors másképpen irányította az életét. Persze, először nem Miskolcra vezetett az útja, hanem a helyi bányászokkal ért el sikereket.

- Nem akartam felnőttekkel foglalkozni, egy véletlen sodort a pályára. A testnevelési szakma ugyanis kielégített, jól éreztem magam a gyerekek között. Az egri Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozatán tartottam egy órát. Ezután egy jóakaróm szólt az akkor kiesés ellen küzdő Salgótarjáni Bányásznál, aminek következtében Cserháti Jóska megkeresett, meghívott erőnléti edzőnek. Kikötöttem, hogy csak próbaidőre megyek, hiszen addig csak a gyerekekkel foglalkoztam. Végül ott ragadtam. Marosvárival fél, Moór Edével - aki igényelte a munkámat - három és fél évet töltöttem együtt. Két vidék legjobbja cím és egy harmadik hely a bajnokságban, ez volt közös munkánk gyümölcse.
(Népsport - 1975. június 7., Egy véletlen sodort a pályára)

1973 nyarán az új edző nem tartott igényt Szabó Géza segítségére. A DVTK azonban igen. Egy jugoszláv tornán Fügeczky Róbert, a vasgyáriak elnöke sokat beszélgetett az edzővel annak módszereiről. Amikor a fülébe jutott, hogy a "Stécé" nem hosszabbít Szabó Gézával, azonnal megkereste. Diósgyőr és Salgótarján között félúton, a tardosi sporttáborban egyeztek meg a szerződés részleteiről. 

A szerződés aláírásakor azonban váratlan probléma merült föl. Preiner Kálmánnal, a csapat addig vezetőedzőjével nem tárgyaltak még a váltásról, ő pedig maradni akart. Ezért úgy egyeztek meg, hogy ketten vezetik tovább a piros-fehéreket. Preiner mint vezetőedző, Szabó mint másodedző. 

Szabó Géza első (1973/1974) szezonjában a csapat a másodosztályban szerepelt, mivel előzőleg kiestek az NB I.-ből. Nem volt zökkenőmentes az év, de végül sikerült a bajnoki cím kiharcolása. A tavaszi idény elején Preiner Kálmán betegállományba került, a vezetőedzői teendőket már Szabó Géza látta el. Sok jó mérkőzése volt a bajnokság során a piros-fehéreknek, hiszen a Kecskemétet, a Ganz MÁVAG-ot és a Nagykanizsát öt góllal, a Szolnokot, a Várpalotát, a Budafokot és a Dunaújvárost négy góllal "küldték haza". A bajnoki cím megszerzése után kétéves szerződést kötöttek immár vezetőedzőként Szabó Gézával, kinek munkáját Csányi József segítette.

Az átigazolási szezon (1974/1975) nagyon jól sikerült, bár ezt akkor még senki nem tudta. Ekkor került a csapathoz ugyanis Borostyán Mihály, Fükő Sándor és Kutasi László. 

A Diósgyőr reális célkitűzésekkel vág neki az NB I.- nek. 

- Felkerülő csapat vagyunk - mondta Szabó Géza. - Meg kell kapaszkodnunk az I. osztályban. Ennek érdekében nagyon meg kell fogni a hazai meccseket. Ez a minimális elvárás a csapattal szemben. Diósgyőrött minden meccset megpróbálunk megnyerni. Ez a bennmaradás feltétele, és erre képesnek tartom a csapatot, ha kulcsemberek sérülése nem jön közbe. 

Szabó Géza elmondta azt is, hogy a csapat hibája: igen tiszteli az ellenfeleket. Vezetőknek és szurkolóknak feladata, hogy levetkőzze a bátortalanságot a diósgyőri csapat. A focihoz jó értelembe vett önbecsülés is kell. 

Persze az önbizalom megteremtésének sok feltétele van - nyert meccseken kívül - attól kezdve, hogy a csapatnak legyen végre autóbusza, egészen addig, hogy időnként el kellene hozzá látogatni a vezetőknek, lássák, a mecénások érdeklődnek... És döntő a közönség biztatása. Diósgyőrött nagy hagyományai vannak az NB I-es futballnak. Ám a szurkolóknak nem szabad unos untalan a legjobb DVTK-hoz hasonlítani a mostanit. Egy-két rossz megmozdulás után bátorítani kellene és nem becsmérelni vagy sértegetni. A hibák felnagyítása (gúnyolódás) nem célravezető, sőt... 

- Diósgyőrött érthetően magas a közönség igénye - mondta a vezető edző - mégis türelmet kérek, segítsenek át bennünket a nehéz periódusokon, akkor is ha nem úgy megy, ahogy mindannyian szeretnénk. 

Milyen csapat is a Diósgyőr? Erénye a harcosság, a lelkesedés és az erőnlét... (Ennek hiányát, a meccsek alatti lazsálást, sérelmezhetik is a szurkolók). Mindez hazai pályán megnövekedhet a drukkolás erejével. A hibák: nem elég gyors a játékritmus, nem elég fegyelmezettek a védők... Ezeket fel lehet számolni reálisan, hiszen vannak gyors emberek a csapatban, a védők pedig előbb-utóbb megértik, hogy védelmi hibából nem szabad gólhelyzetbe hozni az ellenfelet! 

A DVTK fiatal, de mégsem rutintalan csapat. A várható kezdő tizenegy, pontosabban kezdő „tizenhárom” átlagéletkora 25 év. S minden bizonnyal sor kerül majd a legfiatalabbak (Borostyán és Szűcs I.) szereplésére is.
(Észak-Magyarország - 1974. augusztus 31., Rajt)

A gyengébb szezonkezdet után magához tért a csapat, a hatodik helyen "teleltek". A tavaszi rajt előtt a MTK és a VM Egyetértés egyesült, ezért a Diósgyőr VM Egyertértés elleni 5-4-es sikerét törölték a táblázatból. Ráadásul jött egy tíz fordulón át tartó nyeretlenségi sorozat is, ami miatt a kiesés réme fenyegette a DVTK-t. Végül az utolsó előtti fordulóban aratott egygólos, Pécsett elért győzelem azt jelentette, hogy a mecsekaljai csapat búcsúzott az NB I-től. 

A szezont mindjárt vereséggel kezdtük itthon a Pécs ellen, és amikor a következő hazai meccsen, a szünetben 2-1-re vezetett a Haladás, akkor a nézők nyomdafestéket nem tűrő szavakkal adták értésemre, hogy mit keresek Diósgyőrben. („Minek jöttél ide? Menj vissza Tarjánba!” - ezek voltak a legenyhébb kifejezések.) A második félidő elején Hajas Imre gyorsan kiegyenlített, majd a vezetést is megszereztük, és 6-2-re nyertünk egy olyan parázs hangulatú találkozón, melyen Kabakot és Kerekít (mindkettő Haladás) kiállította Palotai játékvezető. És az első félidőben felbőszült szurkolók megszelídülve, vastapssal jutalmazták a játékosokat és az edzőt. Ilyen a futball...
(Észak-Magyarország - 1996. február 17., 15 éve fordított hátat (nem önszántából) az NB I-nek 4.)

A következő NB I.-es idényben (1975/1976) egységes, erős csapatot szerettek volna látni a szurkolók és a vezetők egyaránt. 

A játékosok balszerencséjére Szabó Géza bevezette Diósgyőrben is az „ólommellényes edzéseket". De mi is az ólommellény? Ennek magyarázatához pár évet vissza kell utaznunk az időben, a nógrádi megyeszékhelyen eltöltött időszakban alkalmazta ezt a módszert a mester. 

- Főiskolás koromban, a nyári egy hónapos katonai kiképzésen reggeltől estig gyakorlócsizmát viseltünk. Leszereléskor, amikor felvettük a civil cipőt, szinte repültünk, annyira könnyűnek éreztük a lábunkat. Innen jött az ötlet, hogy a focistákat is hasonlóan kellene megterhelni az edzéseken. Csizmában mégsem lehet gyakorolni, ezért került szóba az ólommellény. Már csak az volt a kérdés, hogy honnan veszünk ilyet. 

A bánya gazdasági udvarának szíjgyártói készítettek puha filcből öveket, és ezekbe rakták be a fémrudakat. Ezt kötötték oldalukra a játékosok, de nem bizonyult tökéletes megoldásnak, ezért Csehszlovákiából testre szabott súlymellényeket vásároltunk. Ott a jégkorongozók használtak ilyeneket. Ezekkel tréningeztünk három évig, elsősorban az alapozásoknál. Ha alacsonyabb osztályú csapatok ellen játszottunk edzőmeccset, akkor gyakran előfordult, hogy 25-30 percre felöltöttük a "golyóállót". Mondták is, hogy milyen nagy mellénnyel játszik a Stécé... A bajnokikon aztán a plusz kilók nélkül szárnyalt a csapat, erőnlétileg mindenkivel felvettük a versenyt.
(Észak-Magyarország - 1996. február 15., 15 éve fordított hátat (nem önszántából) az NB I-nek 2.)

Ezeket a mellényeket vásárolta meg a klub 20 labdáért a salgótarjáni egyesülettől. Ott már nem tartottak rá igényt. 
A játékosok nem szerették az alapozási időszakban az ezzel történő edzéseket. Próbálkoztak különböző trükkökkel. Volt olyan, hogy a súlyokat kiszedték és elrejtették a pályán. Ezért később inkább homokkal töltötték fel a mellények zsebét. Ezeket meg szögekkel lyukasztották ki a leleményes futballisták...

De nem csak emiatt volt kemény a felkészülés. Szöges cipőben futó edzéseket végeztek, illetve a Bükkben is alapoztak a miskolciak. Szabó Géza nem kímélte játékosait, de tudta, hogy ennek meg lesz az eredménye. 

Sajnos nem rendelkezünk stílust adó egyéniségekkel. Eddig többnyire a részfeladatokra koncentráltunk, a bentmaradás elérése volt a cél. Nem volt időnk jellegzetes szisztémát kialakítani. A jelenlegi együttesnek is időre van szüksége a saját stílus kialakításához. S még valami: az elmúlt bajnokságban 25 játékosunk jutott szóhoz, az optimális 16-18 helyett!
(Varga Lajos: Diósgyőri futballtörténet (1910-1996) (Miskolc, 1996, Bíbor kiadó), 131.)

Jó kezdés után ismét a hatodik helyen várták a tavaszi folytatást. Egy Vasas elleni győzelemmel kezdődött a tavaszi idény, majd 14(!!!) nyeretlen mérkőzéssel folytatódott. A bennmaradás azért nem forgott veszélyben, mert az NB I. létszámát 18 csapatra emelték fel. 

A szezon második felében a vezetőség le akarta váltani Szabó Gézát, de a végén őket cserélték le. Árvai Endre került a DVTK elnöki székébe, aki újabb hároméves szerződést kötött a nógrádi mesterrel. Két új másodedzője lett Fekete Ferenc és Kiss László személyében.

Baróti Lajos szövetségi kapitány a Svájc - Magyarország mérkőzésre meghívta a válogatott mellé edzőnek Szabó Gézát, Kovács Ferencet és Mezey Györgyöt. Nagy élményként élte meg a találkozót a diósgyőriek szakvezetője, ráadásul Fazekas góljával a mieink legyőzték a svájciakat.

Nem úgy indult az 1976/1977-es idény, hogy túl sok sikerben lesz része a miskolciaknak. Ugyan győzelemmel kezdtek a Videoton ellen (1-0), ezután azonban öt vereséget szenvedtek. Ezeken a mérkőzéseken 15 gól került Szabó és Veréb kapujába. 

A következő találkozókon valamennyire "kiegyenesedett" a gárda, sőt, a címvédő, addig veretlen Ferencváros is fejet hajtott Diósgyőrben (3-2), így nyugodtabban mehettek téli pihenőre. A tavaszi fordulókban már sokkal kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtott a csapat, így a tizedik helyre lépett fel a tabellán. 

Klubtörténeti sikert értek el a Magyar Népköztársaság Kupában. Új lebonyolítási rendszerben került megrendezésre az MNK végjátéka, hiszen nem klasszikus döntő került megrendezésre - bár az utolsó mérkőzés így is azzá nemesedett -, hanem négy csapat körmérkőzéses rendszerben döntötte el a kupa sorsát. A csoportkörök után a négyes döntőben az utóbbi három év bajnokcsapata várt a DVTK-ra. 

- Gyöngyösön kezdtünk az Újpest ellen. Edzőségem alatt bajnoki mérkőzésen egyszer sem tudtuk legyőzni a lila-fehéreket, nem véletlen, hogy most is magabiztosan álltak ki ellenünk. A szép számú közönség előtt mégis 4-1-re diadalmaskodtunk, Görgei (2), Tatár és Oláh góljaival. Ekkor felcsillant a remény a kupagyőzelemre, de Egerben a Ferencváros lehűtötte a kedélyeket. 12 000 néző látta, ahogy 3-0-ra legyőztek minket. Viszont a körbeverések következtében úgy alakult a helyzet, hogy az utolsó mérkőzésen, a Vasas- DVTK találkozón dőlt el a kupa sorsa. 

(Az FTC-Ú.Dózsa 3-2-es meccset korábban lejátszották. A Ferencvárosnak 4, az Újpestnek, a Vasasnak és a Diósgyőrnek 2-2 pontja volt, de a Fradi és a Dózsa már nem szerezhetett több pontot. A Vasasnak és a DVTK-nak jobb volt a gólkülönbsége, mint a zöld-fehéreknek. A szabályok értelmében döntetlen nem volt, tehát a Vasas-DVTK meccs győztese mindenképpen megelőzte a Fradit.)

Hatvanban került sor a döntővé előlépett találkozóra. A Veréb - Szántó (Teodoru), Salamon, Váradi, Kutasi - Oláh, Tatár, Kerekes (Hajas) - Szalai, Fekete, Görgei összetételű DVTK nagy csatában legyőzte az angyalföldi piros-kékeket. A győztes gólt a 85. percben Tatár szerezte. Ezután hallatlan izgalmak közepette a Vasas rúgott egy szabálytalan gólt (amelyet Mohácsi játékvezető les címén nem adott meg), így nem lett hosszabbítás."
(Észak-Magyarország - 1996. február 22., 15 éve fordított hátat (nem önszántából) az NB I-nek 7.)

Az MLSZ annyira elképzelhetetlennek tartotta a diósgyőri diadalt, hogy a kupát el sem vitte Hatvanba, ezért azt csak a következő héten kapták meg azt az LKM Vendégházban. A DVTK harmadik nekifutásra (1942, 1965 - vesztes döntők), első alkalommal nyerte meg a Magyar Népköztársaság Kupát. 

Vidéki csapatok közül addig csak a debreceni Bocskai, a Szolnoki MÁV és a Rába ETO nyerte el a trófeát. Jegyezzük meg azért - és legyünk büszkék erre is -, hogy az első vidéki kupadöntős a Miskolci Attila csapata volt, még 1928-ban. 

- A kupagyőzelemmel nemcsak öröm, hanem gond is szakadt a klub vállára, hiszen szinte az egész stadiont fel kellett újítani. A lerobbant öltözőket, fürdőket nemzetközi szintűvé kellett átalakítani, szükség volt sajtópáholy építésére is, és a gyepszőnyeget is ki kellett teljesen cserélni. Ezt az egyesület saját erejéből nem tudta volna megoldani, ezért összefogott a város, sőt az egész megye is. Az MNK-győzelem után azonnal elkezdték a stadion rekonstrukcióját, ezért a bajnokságból hátralévő két hazai meccset az MVSC sporttelepén játszottuk le. 

A pályafelújító munkások már dobták volna ki a szemétbe a régi gyeptéglákat, amikor szóltam, hogy inkább rakják le azokat egy sík területre, és alakítsanak ki belőle egy új játékteret. Így lett a DVTK-nak végre füves edzőpályája (addig csak salakos volt), és ezután óvni lehetett a stadion gyepszőnyegét.
(Észak-Magyarország 1996. február 23., 15 éve fordított hátat (nem önszántából) az NB I-nek 8.)

Remek eredményt ért a a DVTK a következő bajnokságban (1977/1978), ahol a hatodik helyen végzett. Pedig nemzetközi szerepléssel megspékelt szezon volt, melyet remek erőnlétüknek köszönhetően sikerrel fejeztek be a piros-fehérek. 

Az őszi szezon feledhetőre sikerült, a tizedik helyen állt a csapat. A DVTK-nak sokkal fontosabb volt a Kupagyőztesek Európa Kupájában való szereplés. A sorsolás a Beşiktaşt irányította a miskolciak útjába. Az első mérkőzésre Isztambulban került sor, 2-0-s vereség lett a vége. A visszavágón azonban 5-0 arányban a Diósgyőr győzött, így a török csapat kiesett. A Beşiktaş szerb trénere már nem is ment vissza Isztambulba, a vereség után elküldték.

Ezután a Hajduk Split következett. A hazai pályán elért 2-1-es sikert, ugyanilyen arányú vereség követte Splitben, azért hosszabbítás, majd tizenegyesek következtek. 

- Jöttek a tizenegyesek. Az öt-öt büntető után még mindig nem dőlt el semmi, ekkor felváltva lőttük a tizenegyeseket. A splitiek berúgták, következtünk mi. A kezdőkörben álltam, körülöttem a játékosok 120 percnyi játékkal a lábukban. A 19 éves Szántó került sorra. A csereként beállt Grolmusz odaszólt nekem: "Mester, majd én berúgom!" De Szántó már elindult. "Mit csináljak? ha visszahívom, és helyette elküldöm a tartalék játékost, és ő kihagyja, akkor én leszek a hibás." Hagytam, hogy Szántó továbbmenjen. Gondosan letette a labdát a tizenegyes pontra, megnézte a kaput, nekifutott, majd óriási erővel a felsőléc alsó lapjára rúgta a játékszert. Az onnan lepattant a gólvonal környékére, majd a mezőnybe. A játékvezető nem látta bent. Ezután már csak arra emlékszem, hogy az öltözőben mindenki a törülközőjébe temetkezve sírt. "Még egyszer nem lesz ilyen lehetőségünk, soha többet nem játszhatunk kupameccset" - mondták.
(Észak-Magyarország - 1996. február 27., 15 éve fordított hátat (nem önszántából) az NB I-nek 9.)

Egyelőre tényleg nem volt lehetőség az ismétlésre, ugyanis az MNK címvédője Tyukodon kiesett a kupából (3-3, tizenegyesekkel).

A bajnokságban azonban nagyon jól ment a tavaszi szezonban. Ez volt a DVTK történetének (addigi) második legjobb idénye a legmagasabb osztályban, ráadásul még a Ferencváros is a miskolciak hátát nézte a táblázaton. A szurkolók lelkesedését jelzi az is, hogy a Reflex együttes jóvoltából ekkor született meg a Diósgyőr máig használt indulója.

Az 1977-78-as bajnokságban a DVTK-ból többen egészen kimagasló teljesítményt nyújtottak. Az egyéni értékelésben a Népsport-ranglistán például Salamon József, a második lett, de a többiekre sem igen lehet panasz.

- Veréb megbízhatóan őrizte kapunkat - mondja Szabó Géza. - Ő kapta az NB I-ben a hatodik legkevesebb gólt, sok esetben bravúrokra volt képes. Szántó egyre jobban beérik, fejlődőképes, nagyon sokat hallunk még róla. Salamon a csapat szellemi irányítója, a védelem oszlopa volt, nagyszerű játékával döntő részt vállalt a remek, szereplésből. Váradi nem nyújtotta azt, amit tőle joggal vártunk. Ez nem jelenti azt, hogy negatív az értékelése, de ő a csapatkapitány, s ezért példát kell mutatnia. Kutasi válogatott formában játszott. 

- A középpályások eredményességben túltettek a csatárokon. Mi a véleménye róluk? 
- Oláh tavaszra nagyon feljavult, látványos gólokat lőtt, illetve fejelt. Tatár megbízhatóan játszott, jól időzített gólokat ért el, s eljutott a B-válogatottságig. Görgei ősszel 10 mérkőzést hagyott ki sérülés miatt, s tavasszal sem tudta visszanyerni formáját. 

- Mennyire elégedett a csatárokkal?
- Szalai az ősszel szerepelt, de nem tudott igazán játékba lendülni. Borostyán óriási tehetség, de csak néhány esetben tudta megmutatni, hogy mire képes. Fülő technikailag rendkívül képzett, gólokat lőtt, jól fogta össze a csatársort, de nem volt egyenletes a teljesítménye. Elfáradt a végére. Magyar beilleszkedése nem volt folyamatos, reméljük, hogy ősztől teljes értékű harcos lesz. Fekete ősszel remekelt, de a spliti találkozó óta nem talált magára. Ez azért következhetett be, mert a téli alapozó időszakot kihagyta. 

- Egy kérdés még ebben a témakörben: miért nem válogatott Salamon?
- Hároméves meddő vitám van a szövetségi kapitánnyal. Az argentínai keret kijelölésénél ki sem kérte a vezető edzők véleményét...
(Észak-Magyarország - 1978. április 30., Az egységes csapatjáték diadala)

Nem gondolták volna a legvérmesebb szurkolók sem, hogy a következő idény (1978/1979) még az előzőnél is jobb lesz.

Mérsékelten kezdtek a bajnokságban a vasgyáriak, melyet egy nyolc mérkőzéses veretlenségi sorozat tette helyre. Egy méretes békéscsabai "zakó" után sem rendült meg a csapat önbizalma, látszott, hogy valami nagyot fognak alkotni ebben a szezonban. 
Tavasszal ismét sikerült egy alsóbb osztályú csapat ellen kiesni a kupából, de sebaj, a bajnoki szereplés mindenkit kárpótolt. A Békéscsaba ötöt kapott az ötért cserébe. Nagy menetelés kezdődött, közben a dobogó legalsó fokára is sikerült fellépni.

Egy másfél éves hazai veretlenségi sorozat végére tett pontot a Videoton csapata (0-1), de a dobogós helyezést nem vehette el a piros-fehérektől. A Tatabánya elleni győzelem (3-0) után biztossá vált a harmadik hely! A remekül szereplő DVTK csapatából Tatár és Kutasi is meghívást kapott a nemzeti tizenegybe. Miskolc örömmámorban úszott.

Salamon József lett az év játékosa, Szántó Gáborral karöltve a posztonkénti rangsorban is az élen végezett. Szabó Géza az év edzője díjat nyerte el. Szabó László, Kutasi László és Oláh Ferenc második lett rangsorában. 

A vidéki csapatok közül bajnoki érmet annak előtte csak a debreceni Bocskai, a Nagyvárad, a Szeged, a Szolnok, a Kolozsvár, a Rába ETO, a Tatabánya, a Videoton és az SBTC szerzett. 

Az olimpiai válogatott Diósgyőrben látta vendégül a románokat. Idegenben 2-0-ra kikaptunk, itthon viszont 3-0 arányban legyőztük őket. A csapatban hat vasgyári futballista kapott helyet. (Szántó, Kutasi, Oláh, Tatár Borostyán, Fekete.)
A következő szezonban (1979/80) öt sorozatban voltak érdekeltek a piros-fehérek. (Bajnokság, UEFA kupa, MNK, A-válogatott, olimpiai válogatott.) 

Jól kezdtek a bajnokságban, az UEFA kupában, ráadásul a válogatottban is remekeltek a diósgyőri labdarúgók. Az őszi szezon végén azonban már mutatkoztak a fáradság jelei a csapatnál. 

- Ilyen mozgalmas és nehéz őszünk még sohasem volt. Augusztus 25. és december 22-e között harminc tétmeccsen szerepeltünk (17 bajnoki, 6 UEFA Kupa, 3 A-, 3 olimpiai válogatott és 1 MNK-mérkőzés.) Egymást követték a szerda-szombati fellépések, és ez egy olyan jó fizikumú gárda erejét is felőrölte, mint a DVTK."
(Észak-Magyarország - 1996. március 2., 15 éve fordított hátat (nem önszántából) az NB I-nek 12.)

Az UEFA kupában a Rapid Wien volt az első ellenfél. Az első mérkőzésen Fükő góljával győzni tudott Bécsben a Diósgyőr (1-0). A visszavágó izgalmas mérkőzést hozott. Már 2-0-ra vezetett a DVTK, a Rapid azonban nem adta fel, egyenlített. Végül Tatár 83. percben szerzett góljával ezt a találkozót is sikerült megnyerni. 

A második fordulóban Skóciába utazott a csapat, a Dundee United volt az ellenfél. A DVTK alig lépte át a felezővonalat a mérkőzésen, mégis sikerült legyőzni a vendéglátókat. Ismét egy késői gól (Fekete, 89. perc) döntött. A visszavágón szintén remek játékkal rukkoltak elő a piros-fehérek, 3-1-es győzelmük továbbjutást ért. 

A következő forduló azonban a végállomást jelentette. A német Kaiserslautern volt az ellenfél. Itthon kezdett a DVTK, ahol a vendégek voltak jobbak (0-2). A visszavágón a mérkőzést vérlázító módon vezető spanyol játékvezetőnek hála súlyos, 6-1-es vereséget szenvedett a csapat. 

Az olimpiai együttesben kilenc (!!!) diósgyőri játékos kapott meghívót. Lengyelországban vereséget szenvedett a válogatott (0-1), Diósgyőrben azonban győzött (2-0), a csapatban egyszerre mind a kilenc vasgyári futballista szerepelt a mérkőzésen. (Veréb, Szántó, Salamon, Kutasi, Oláh, Tatár, Borostyán, Fekete, Fükő.)

Erős ellenféllel került szembe a válogatott a következő mérkőzésen. A csehszlovák csapatnak jó kerete volt, de ez nem mutatkozott meg a miskolci pályán. Az ezúttal nyolc diósgyőri játékost bevető olimpiai válogatott 3-0 lépte le északi szomszédunkat. Ennek köszönhetően egy döntetlen is elég lett volna az olimpiai szerepléshez a prágai visszavágón. Azonban dr. Lakat Károly és Mészöly Kálmán megbontotta az addig sikeres diósgyőri magot. Mindössze négy játékos (Szántó, Salamon, Kutasi, Tatár) került be a csapatba. Vereség lett a vége (2-3), amiért az előbbi okok ellenére a diósgyőri játékosokat hibáztatta a közvélemény. A csehszlovák csapat jutott ki a moszkvai olimpiára, ahol bajnokok lettek...

Szabó Géza elmondta, hogy bizony az idegenbeli bajnoki mérkőzéseken a szurkolók is kikezdték a diósgyőrieket az olimpiai válogatott kudarca miatt... 

A tavaszi szezonban hullámzó teljesítményt nyújtott a csapat, amely végül a 12. hely megszerzéséhez volt elegendő. Azonban a kupában ismét nagyot alkottak.

Érdekes, hogy az MNK döntőjébe vezető úton egyetlen NB I-es csapattal sem játszott a DVTK. Sorrendben a Bárna, a Budafok, a Csepel, az Üllő és a Komlói Bányász legyőzése után kerültek a döntőbe. Veszprémben került sor a mindent eldöntő mérkőzésre, ahol 3-1-re verték a Vasas gárdáját. 

- Május 21-én játszották a döntőt Veszprémben. A futball igazi ünnepére készülődtek a városban, előmérkőzésként az olasz B-válogatott és a magyar NB II-es válogatott játszott egymással. Utóbbit a Nyíregyháza mestere, Temesvári Miklós állította össze, aki évekig a DVTK tartalékcsapatának az edzője volt. 

Nagyon készültünk a döntőre, hiszen ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy újra nemzetközi kupában indulhassunk. A csapat jobban rá tudta magát hangolni a meccsre, már nem nehezedett a vállára az előző félév fizikai és idegi terhelése. 

Az első félidő végén Kutasi ritkán látható bombagóljával szereztünk vezetést, majd a második játékrész elején növeltük előnyünket Fekete révén. Nyolc perccel a vége előtt a rohamozó Vasas szépíteni tudott (Kiss L.), és még lett volna idejük az egyenlítésre is. Addig sem volt unalmas a meccs, de ezután az izgalom a tetőfokára hágott. Csigalassúsággal teltek a másodpercek, a piros-kékek pedig egyre jobban támadtak. A 89. percben azonban Szalai elfutott, és okos góllal biztosította be a győzelmünket. A két gárda az alábbi összeállításban játszott: DVTK: Veréb - Szántó, Salamon, Kutasi - Oláh, Kerekes, Görgei, Kádár - Borostyán (Teodoru V.), Fülő, Fekete (Szalai). Vasas: Mészáros - Török, Híres, Komjáti, Rácz - Birinyi, Hegedűs, Müller, (Somogyi), Zombori - Kiss, Váradi B. (Szebegyinszky). 

Hazafelé az M7-esen a két csapat autóbusza versenyzett egymással, míg Budapesten kivilágítva, dudálva ment végig az Ikarusunk. A játékosok kirakták az ablakba a kupát, hogy azt a járókelők is lássák. A korábbi győzelem színhelyén, Hatvanban volt az ünnepi vacsora.
(Észak-Magyarország - 1996. március 5., 15 éve fordított hátat (nem önszántából) az NB I-nek 14.)

Szabó Géza edző számára az utolsó idény az 1980/1981-es volt. Ekkor már egy leszállóágban lévő csapatot irányított. 
Rosszul, öt vereséggel kezdett a Diósgyőr, aztán úgy tűnt, ismét kiegyenesedik a csapat. Jöttek a győzelmek. Majd ismét egy hullámvölgy, és a Ferencváros elleni döntetlent követően a DVTK vezetése úgy döntött, hogy felmenti a vezetőedzőt a munkavégzés alól. 

Ezt megelőzően a Kupagyőztesek Európa Kupájában a glasgow-i Celtic csapatát kapta meg ellenfélnek a Diósgyőr. A Celtic félelmetes otthonából egy komoly vereséggel tértek haza (0-6), az is bravúrnak számított, hogy a visszavágót sikerült megnyerni (2-1). 

A Ferencváros elleni mérkőzés után a mester a Népsportnak nyilatkozott az eltelt őszi idényről, és a további tervekről:

- 18-19 pont megszerzése volt eredeti célkitűzésünk. Ezt, korábbi teljesítményünket figyelembe véve, sokan kevesellték. Celünk volt továbbá a védelem átszervezése, miután két válogatott játékosunk eltávozott. 

- Négy ponttal kevesebbet szereztünk, mint amit terveztünk. Ennek oka, a hazai gyenge szereplés, valamint az is, hogy az első öt mérkőzésen egyetlen pontot sem szereztünk. Nem sikerült az eltávozott játékosok helyét betölteni, védelmünk lelassult, elég sokat bizonytalankodott. Fiatal játékosokat is csak idény közepén tudtunk beépíteni a csapatba. 

- Csak Szántó és Veréb teljesítményével vagyok maradéktalanul elégedett. A többiek elmaradtak attól, amit vártunk tőlük. Védősorunk játéka nem nagyon ütötte meg a kívánt szintet, a középpályán Görgei is gyengén játszott, Oláh sem hozta azt, amit vártunk. Fükő és Borostyán teljesítménye hullámzó volt. Tatár, sajnálatos sérülése miatt, később kapcsolódott be a munkába, utána viszont hasznos tagja volt a csapatnak. 

- Január 2-től itthon alapozunk, napi két edzést tervezünk az első két hétben, utána jugoszláv vagy görög portyára szeretnénk utazni. Több hazai edzőmérkőzést is tervezünk, mert elsősorban a kétkapus játékkal szeretnénk formába lendülni a tavaszra, hiszen nehéz helyzet előtt állunk.
(Népsport - 1980. december 24., Tizennyolc edző az őszről és a tavaszi folytatásról)

Szabó Géza vezetőedzőként összesen 215 NB1-es találkozón ült a DVTK kispadján (73 győzelem, 64 döntetlen, 78 vereség), továbbá 38 hazai és 12 nemzetközi kupameccsen. Két kupagyőzelmet (1977, 1980) és egy bajnoki bronzérmet (1978/79) szerzett a csapattal. Kilenc olimpiai (Veréb, Szántó, Salamon, Kutasi, Oláh, Tatár, Fükő, Borostyán, Fekete) és öt A-válogatott (Tatár, Kutasi, Szántó, Salamon, Borostyán) diósgyőrit adott a magyar labdarúgásnak. 

- Amikor 1973-ban a DVTK-hoz kerültem, azok a játékosok, akik most a csapat gerincét alkották fiatalok, 22-24 évesek voltak. Hét évig játszottak együtt, és eltelt felettük az idő. A futballban a csúcsra kerültek, neves játékosokká váltak, de életkorban elérték, vagy túllépték a 30. évet. Az foglalkoztatta őket, hogyan tudnának tőkét kovácsolni a megszerzett tudásukból és hírnevükből. 

Akinek lehetősége volt rá, az külföldre vagy más hazai egyesülethez szerződött. Salamon Görögországba, a PAOK Szaloniki gárdájához igazolt, Kutasi visszament Szegedre, távozott Váradi és Szalai is. 

A csapat addigi erősségéből a Szántó, Salamon, Váradi, Kutasi összetételű hátvédsorból csak Szántó Gábor maradt meg hírmondónak. Az eltávozók helyére nem sikerült NB I-es szintű játékosokat igazolni, ezért védelmünk nagyon meggyengült és ezt a gárda nem bírta elviselni. A vezetőség is csak ült a babérjain, a Salamonért kapott jelentősebb összegen lehetett volna minőségi játékost igazolni, a pénzt azonban a klub közös kasszájába tették be és elosztották a szakosztályok között.
(...)

A klub elnöksége, Árvai Endrével és Balogh Bélával az élen, engem tett felelőssé a gyenge szereplésért, és 1981 januárjában közös megegyezéssel szerződést bontottunk. A szakosztályvezetés nem értett egyet a távozásommal, ezért Józsa László is lemondott. Utódom az egyik pályaedző, Deák István lett.
(Észak-Magyarország - 1996. március 7., 15 éve fordított hátat (nem önszántából) az NB I-nek 16.)

Szabó Géza visszaemlékezésében a mérkőzések előtti szokásokról is beszélt.

- A mindenkori csapatkapitánnyal és öt meghatározó játékossal (Salamon, Veréb, Kutasi, Váradi, Oláh) megtárgyaltuk a "stratégiát". A rosszmájúak erre azt híresztelték, hogy Salamonék állítják össze a csapatot, holott erről szó sem volt. Ezeken a megbeszéléseken a pályaedzők és én felvázoltuk az elképzeléseinket, a futballisták hozzászóltak, elmondták, hogy ők hogyan látják, de a végén mindig azzal fejezték be: "Majd alszik rá még egyet, Géza!"

Ezután egyenként jöttek be a játékosok, és mindenkinek elmondtuk, hogy a másnapi mérkőzésen kezdő-e, mi a feladata, ki lesz a posztján az ellenfele, mit várunk tőle. Úgyhogy a labdarúgó este már úgy feküdt le, hogy tudta, játszik-e, vagy nem, és az is a fejében volt, hogy mi lesz a feladatköre. 

A meccsek szombaton voltak, tehát mindez pénteken történt. Ezen a napon "rejtekhelyre" vonultunk, vagy más szóval "összetartást" végeztünk, a Csanyikban, esetleg az Építők Szállóban aludtunk. Vacsorára mindig csülköt ettünk, és egy pohár fröccsöt is engedélyeztem a fiúknak. 

A mérkőzés napján délelőtt kimentünk a stadionba, megnéztük a "terepet", Veréb Gyuri elkezdte gyűjteni a négylevelű lóheréket. Olyan jó szeme volt, hogy mindig talált hármat-négyet. A játékosok megitták a délelőtti kávéjukat, majd a mérkőzés kezdete előtt legkésőbb négy órával megebédeltek. Mindig a "szabványmenüt" fogyasztották, minden NB I.-es csapat ezt ette: erőleves, natúrszelet burgonyával, kompót. 

Ebéd után kezdődött a taktikai értekezlet. Erre hivatalos volt a szakosztályvezetés, és az egyesületi elnök is. Miután a szakmai megbeszélést befejeztem, a vezetők részéről elhangzott néhány biztató, lelkesítő szó a játékosok felé. 

Közvetlenül a meccs előtt Tóth István gyúró kezelésbe vette az izmokat, számomra pedig kezdődött a sajtótájékoztató, ahol az ellenfél edzőjével együtt az újságírók kérdéseire válaszoltunk. Ezután pedig a játékosokkal együtt én is kimentem a pályára és vezényeltem a bemelegítést.
(Észak-Magyarország - 1996. március 13., 15 éve fordított hátat (nem önszántából) az NB I-nek 18.)

Erőn felül teljesített ezekben a DVTK, ez nem kétséges. A sikerkovács edző valahogy mindig megtalálta a hangot a játékosaival. 

- Büszke vagyok arra, hogy tehetséges játékosokkal dolgozhattam együtt, és el tudtam fogadtatni velük egy sokszor már emberfelettinek tűnő munkát. Örülök, hogy sikerült megtalálnom az adottságaiknak megfelelő helyüket a csapatban, és kevésbé ismert játékosokból híres, válogatott labdarúgókká váltak. 

Mindig szívesen gondolok vissza a diósgyőri évekre, és a játékosok mellett azokra, akikkel együtt dolgoztam, akik munkámat segítették: Fügeczky Róbertre, Józsa Lászlóra, Sír Ede és Kovács Pál technikai vezetőkre, Fábri Géza intézőre, Dudás Lászlóra, a csapat orvosára, Tóth István gyúróra, Rozmán László gépkocsivezetőre és edzőtársaimra, Csányi Józsefre, Fekete Ferencre, Kiss Lászlóra, Temesvári Miklósra és Tóth Lászlóra. És természetesen a futballszerető közönségre.
(Észak-Magyarország - 1996. március 15., 15 éve fordított hátat (nem önszántából) az NB I-nek 19.)

A kitűnő szakvezető ezek után sorrendben a Salgótarjáni TC, az Ózdi Kohász, a Borsodi Bányász, a Recski Ércbányász és a Salgótarjáni BTC edzője volt. 1990 után már nem vállalt edzői munkát. 

Halála előtt fél évvel Géza bácsi így búcsúzott a mai Diósgyőr szurkolóktól:
- Nagy örömmel és szeretettel gondolok egykori játékosaimra és Miskolc városára. Kívánom Önöknek, hogy legalább olyan sikerekben legyen részük, mint annakidején nekünk volt! Szeressék a csapatot és ezt a csodálatos játékot!

Névjegy

Név: Szabó Géza
Születési idő: 1935. június 28.
Szültési hely: Abasár
Elhunyt: 2024. október 19.

Sikerei

MNK-győztes (1976/1977, DVTK;1979/1980, DVTK)
Magyar bajnoki bronzérmes (1977/1978, DVTK; 1971/1972, SBTC)
NB I/B. bajnok (1973/1974, DVTK)

Edzői végzettség: Testnevelési Főiskola
Civil végzettség: testnevelő tanári diplomaű

Pályafutás edzőként

1989/1990 vezetőedző, Salgótarjáni BTC (NB III.)
1988/1989 tavasz vezetőedző, Salgótarjáni BTC (NB III.) - 10 mérkőzés
1988- testnevelő tanár, Madách Imre Gimnázium, Salgótarján
1987/1989 vezetőedző, Recski Ércbányász (NB III.)
1986/1987 vezetőedző, Recski Ércbányász (NB III.)
1985/1986 vezetőedző, Recski Ércbányász (NB III.)
1984/1985 vezetőedző, Recski Ércbányász (NB III.)
1983/1984 vezetőedző, Borsodi Bányász Sajószentpéter (NB III.)
1982/1983 vezetőedző, Ózdi Kohász (NB II.)
1981/1982 vezetőedző, Salgótarjáni TC (NB II.)
1980/1981 ősz vezetőedző, Diósgyőri VTK (NB I.)
1979/1980 vezetőedző, Diósgyőri VTK (NB I.)
1978/1979 vezetőedző, Diósgyőri VTK (NB I.)
1977/1978 vezetőedző, Diósgyőri VTK (NB I.)
1976/1977 vezetőedző, Diósgyőri VTK (NB I.)
1975/1976 vezetőedző, Diósgyőri VTK (NB I.)
1974/1975 vezetőedző, Diósgyőri VTK (NB I.)
1973/1974 másodedző, Diósgyőri VTK (NB I/B.)
1972/1973 erőnléti edző, Salgótarjáni BTC (NB I.)
1971/1972 erőnléti edző, Salgótarjáni BTC (NB I.)
1970/1971 erőnléti edző, Salgótarjáni BTC (NB I.)
1970 erőnléti edző, Salgótarjáni BTC (NB I.)
edző, Salgótarjáni Sportiskola

Pályafutás edzőként

1963 Salgótarjáni BTC (NB I/B)
Salgótarjáni BTC (NB I.)
Salgótarjáni Kohász
Salgótarjáni Petőfi
Szécsény
1950 Abasár