Az MTK ellen megtörtént, debütált a saját nevelésű tehetség. Néhány nappal később pedig az U18-as magyar válogatottban kapott közel nyolcvan percet az olaszok ellen. A fiatal játékos idén tavasszal két fontos mérföldkőhöz is elérkezett, de tudja: tovább kell fejlődnie.
- Az eredmény ugyan nem volt kedvező, de az esetedben egész biztos, hogy feledhetelen marad az Új Hidegkúti Stadionban a találkozó 85. perce. Ekkor léphettél pályára először a DVTK felnőtt együttesében Christ Tiehi helyére.
- Nehéz szavakba önteni, hogy mit éreztem - válaszolt kérdésünkre Szakos Bence. - Nagyszerű élmény volt debütálni a nagyok között, hiszen ez minden borsodi gyerek álma, amikor futballozni kezd. Nekem is ez volt, és rettentően boldog vagyok, hogy alig tizennyolc évesen ez már megadatott. Melegítettem a többiekkel, de őszintén szólva váratlanul ért, amikor Vincze Ricsi Bá odahívott és közölte, hogy bemegyek. Egy kicsit furcsa érzés fogott el, de a gyepen már csak arra figyeltem, hogy abban a néhány percben felvegyem a ritmust és megfeleljek az elvárásoknak. Azt sejtettem, hogy nem egy olyan meccsen dobnak be a mélyvízbe, ami a lefújásig éles. Sajnálom, hogy nem sikerült akkor pontot szerezni, de biztos vagyok benne, hogy leszek még győztes csapat tagja.
- Valdas Dambrauskas irányításával milyen munka zajlik a hétköznapokban?
- Úgy érzem, a mester elsősorban taktikai oldalról közelíti meg ezt az időszakot, ezen a területen igyekszik a lehető legtöbbet változtatni. Mindenki nagyon akar, igyekszik, a kéréseit pedig maradék nélkül teljesítjük. Természetesen majd a mérkőzéseken kiderül, hogy ez mennyire sikerül, de az a célunk, hogy a lehető legtöbb dolgot átvigyük ebből a pályára.
- Ugorjunk vissza az időben. Milyen volt az a Szakos Bence, amelyik a 2013/2014-es szezonban az U7-es DVTK-ban bemutatkozott?
- Nagyon régen volt, több mint egy évtizede. Mindig nagyon büszke voltam arra, hogy a klub címeres mezében futballozhatok. Legyen szó az U7-es vagy éppen a felnőtt csapatról. Az utánpótlásban sok-sok élményt szereztem, ami természetesen elengedhetetlen volt ahhoz, hogy eljussak a felnőtt futball világába.
- Jelenleg a hátsó alakzatban, szélsővédőként számítanak rád a klubnál, de gondolom, hogy ez nem volt mindig így.
- Minden gyerek nagyon szeret gólt lőni, ezzel én is így voltam. Először középpályásként, majd támadóként játszottam, később azonban felismerték bennem azt a képességeket, hogy jól tudok védekezni, ebből pedig az előre játékot is képes vagyok segíteni. Először Icsó Zsolt próbált ki ezen a poszton, Takács Péter pedig teljes mértékben megszerettette velem. Az évek során egyre jobban csapatjátékossá váltam, megtaláltam a helyem, jól érzem magam a védelem szélén.
 |
| Szakos Bence 2019-ben megnyerte a Danone Kupát a DVTK U12-es korosztályával (Fotó: Szabó Krisztián) |
- Az utánpótlásban évről-évre lépdel előre az ember. Volt olyan időszak, amit a többihez képest nehezebben éltél meg?
- Az utánpótlásból a felnőtt fociba történő szintugrás mindig kritikus. Valamennyi edzőm felhívta erre a figyelmet, de egészen más az, amikor az ember a saját bőrén érzi mindezt. Szerencsére Vincze Ricsi Bá rengeteget segített, nagyon sok mindent levett a vállamról, felkészített arra, hogy mire számíthatok. Ezért természetesen nagyon hálás vagyok neki, mint ahogy a többi korábbi edzőmnek is.
- Hogyan tovább?
- Az első lépést megtettem, de talán ez volt a legkönnyebb. Tudom, hogy nagyon sok munka vár még rám. Hétről-hétre bizonyítom kell, csak így juthat nekem nagyobb szelet az NB I.-es mérkőzéseken. Nem vagyok türelmetlen. Teszem a dolgom, tanulok és mindent megteszek azért, hogy a játékom valamennyi területen fejlődjön. A DVTK-nál minden adott ahhoz, hogy minőségi munkát végezzek. A szakmai stáb is kiváló, legyen szó az első csapatról, vagy éppen az akadémiáról. Innentől kezdve csak rajtam múlik, hogy ezzel mennyire tudok majd élni.
- Az élvonalbeli debütálás ellenére úgy érzed, hogy most még a DVTK II F4R a fő csapatod?
- Természetesen nagyon szeretnék egyre többet az NB I.-es keretben lenni és az OTP Bank Ligában pályára lépni. Ugyanakkor azt is elfogadom, ha az NB III.-ban kell kamatoztatni a tudásom. Nincs ezzel semmi baj, hiszen még csak 18 éves vagyok. A Takács Péter vezette együttesben is az egyik legfiatalabbnak számítok, hiszen néhányan vagyunk 2007-esek, a többiek idősebbek nálunk. A szakmai vezetés dönti el, hogy a hétközi munka során melyik edzést kell látogatnom. Ahol szükség van rám, oda megyek, és ott igyekszek a lehető legjobb teljesítményt nyújtani.
- A DVTK meze mellett a címerest is felhúzhattad a közelmúltban. Egy év szünet után ugyanis megérkezett az U18-as válogatott meghívó.
- Emiatt is nagyon boldog voltam, az elmúlt hetekben csak úgy pörögtek velem az események. Bő egy év után hívtak be ismét az összetartásra, és az olaszok elleni felkészülési meccsen is szóhoz jutottam. 2023 novemberében még U17-esként csatlakozhattam a kerethez, ezért a srácok jelentős része ismerős volt számomra. Most is jó szívvel fogadtak, tudták, mi az erősségem, és szerencsére Telkiben Kemenes Szabolcs szövetségi edzővel és a stáb tagjaival is megtaláltam a közös hangot.
- Potenzában szoros meccsen sikerült 1-0-ra nyerni a házigazda olaszokkal szemben. Kezdődként jutottál szóhoz és majd nyolcvan percet töltöttél a pályán. Milyen volt ez a találkozó?
- Az ellenfelünk nagyon jó focit játszott, legutóbb ők nyerték meg az Európa bajnokságot, nekünk is rendkívül nehéz dolgunk volt. Boldog vagyok, hogy jó eredményt értünk el, de a csapatunk még folyamatosan alakul, formálódik, ez volt az első állomás. Több felkészülési meccs lesz idén, szokjuk egymást, komoly tét nélkül végezhetünk fejlesztő munkát, hogy a 2026-os Eb-selejtezőkre még jobbak legyünk.
- A hazáért a véredet adtad, legalábbis a mérkőzés utáni fotón ez látszik. Mi történt?
- Egy középre beívelt labdánál eletem, ráültek a lábamra, ami egy kicsit felhasadt. Ettől lett véres a felsőm, de szerencsére nem történt nagyobb probléma. Néhány hete egyébként még a válogatott meghívóra sem számítottam, de boldog vagyok, hogy ez is megtörtént. A Diósgyőr mez mellett a címeres a másik, amire gyereként vágyik az ember. Én is úgy néztem a nemzeti csapat meccseit, hogy egyszer szeretnék idáig eljutni. Az U17 után most az U18 is megadatott, de nagyon remélem, hogy ennek is lesz folytatása. Tudom, hogy csak rajtam múlik. Ha napról-napra jól dolgozom a klubcsapatomban, akkor arra a szövetségi edző is ismét felfigyel majd. Éppen ezért úgy vagyok vele, hogy a közelmúlt jó élményeit el kell raktározni, de nem szabad belealudni, megelégedni vele. Helyén kell kezelnem a dolgokat. Minden egyes nap úgy kelek fel, hogy jobb és jobb akarok lenni. Az adott feladatra fókuszálok, igyekszem fejleszteni magam, megfogadom az edzők tanácsait. Tudom, hogy mindannyian azért dolgoznak, hogy a fiatal játékosok előre lépjenek, ezáltal pedig a csapataink is sikeresek legyenek. Nincs más hátra, mint nekem is beletenni a maximumot, és akkor újabb és újabb meghívók jöhetnek, emellett pedig talán az NB I.-es játékpercek számát is gyarapítani tudom.
