- A védőknek talán más a véleménye, de te szeretsz a Paks ellen játszani?
- Eddig kétszer játszottam a ellenük, mindkétszer gólt lőttem, ezen kívül legutóbb adtam egy gólpasszt, jól ment a játék is. És éppen most mondtam a társaknak, hogy kifejezetten szeretek a tolnaiak ellen játszani, mert a stílusuk fekszik nekem, nem húzódnak be a saját kapujuk elé, így nagy teret hagynak előttünk. Ennek köszönhetően szabadabban tudok játszani, többet érek labdába, tudok cselezni, vagy éppen beadásokkal helyzetbe tudom hozni a társakat.

- És az mennyire nehezíti meg a feladatod, hogy a Paks ellen a támadóknak is többet kell védekezni, mint a többi csapat ellen?
- Mai ellenfelünk taktikája arra épül, hogy hosszú labdákkal igyekeznek játékba hozni a két erős testfelépítésű támadójukat, ezért nekünk, támadóknak is jobban vissza kell lépni, és lezárni a területeket, hogy össze tudjuk szedni a lecsorgó labdákat, nehogy abból újabb ívelés következzen. A középső védőink párharcerősek, jó fejelnek, bízom benne, hogy megnyerik a légicsatákat, utána pedig a megszerzett labdával mi tudunk támadást építeni.

- Minden bizonnyal számodra sem kérdés, hogy melyik Paksnak lőtt gólod a szebb, de melyik kedvesebb, a hazai, 2-1-es meccsen vagy az idegenbeli 4-3-ason lőtt?
- A tavaly tavasszal lőtt gólomat (Rudi Požeg Vancaš legurította a szabadrúgást, és Jurek Gábor Simon Barnabás kapujának a jobb oldalába lőtte a labdát - a szerk.) az év gólja díjjal is elismerték, ezért közelebb áll a szívemhez. Pedig az ellenfél már az első percben előnybe került, Könyvi (Könyves Norbert - a szerk.) minden meccsen gólt szerzett ellenünk, amióta itt hagyott minket, de ezt most meg fogjuk akadályozni. Szóval nem volt könnyű felállni, de a szurkolótáborunk támogatásával sikerült, és megfordítottuk a mérkőzést.
Ugyanakkor az idegenbeli mérkőzésen jobb teljesítményt nyújtottam, és a jó játék mellett nem csak gólt lőttem, hanem olyan ziccerpasszt adtam, hogy Saninak (Siniša Saničanin - a szerk.) csak az üres kapuba kellett passzolnia a labdát. Azt gondolom, azon a találkozón minden ült, amit szerettem volna.

- Nem csak maga a paksi találkozó sikerült jól - a sérülésedtől eltekintve -, hanem olyan löketet adott, hogy utána sorra adtad a gólpasszokat.
- Valóban sérülés miatt nem tudtam végigjátszani a mérkőzést, és utána pár meccset ki is kellett hagynom. De visszatérve éreztem magamban az erőt, hogy most már nem elég csak játszani, hanem hozni kell a számokat is, hiszen támadóként gólokat, gólpasszokat vár tőlem mindenki. Az ősz végén hozzá tudtam tenni a csapat játékához, szükség volt rá, hogy sorra nyerjük a mérkőzéseket az év végén. A téli edzőtáborban jó munkát végeztünk, amit haza is tudtam hozni, rögtön két gólpasszal kezdtem az évet, ami sajnos eredménnyel nem párosult. Múlt héten viszont legyőztük a listavezetőt, ami igazán akkor ér sokat, ha ma is győzni tudunk, mert akkor elmondhatjuk, hogy előre léptünk.

- Érthető, hogy mindenki kezdőjátékos szeretne lenni, mégis akadnak olyanok, akik hatékonyabbak, ha egy fáradó védelemmel szemben kell játszaniuk. Ez történt veled is múlt héten?
- Amikor a Merkantil Bank Ligában szerepeltünk, akkor rendszerint a kispadon kezdtem, csak csereként számítottak rám, ám így is hozzá tudtam tenni a csapat eredményességéhez. Ez már a múlt, most folyamatosan játszani szeretnék. Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem valósulhat meg mindig, de azon leszek, hogy minél többször benne legyek a kezdő tizenegyben.

- A PAFC ellen csereként álltál be, viszont kihasználtad a 23 percet. Így kell beszállni a mérkőzésbe?
- Igen, már rögtön a legelején a védők mögé kerültem, és veszélyesen passzoltam vissza a labdát, ahol vagy nekem kellett volna pontosabbnak lenni, vagy valakinek kellett volna érkezni a második hullámban. Onnantól kezdve nyomtunk, és az volt az érzésem, hogy csak az a kérdés, hogy mikor szerezzük meg a vezetést.

- Ami korábban is megszülethetett volna, éppen te kerültél ziccerbe...
- Olyan gyönyörű passzt kaptam Elton Acolatsétől, amilyet még soha korábban nem láttam. Jól vettem át a labdát, és egyedül vezettem kapura, de túlgondoltam, így nem sikerült a kivitelezés. Egyrészt láttam, hogy minden erejét beleadva próbál utolérni egy védő, ezért figyelnem kellett, nehogy egy kétségbeesett becsúszással blokkolni tudjon - emiatt egyből el is vetettem azt a megoldást, hogy elhúzzam a kapus mellett a labdát -, másrészt átfutott az agyamon, hogy Pécsi Ármin nagyon jól ismer, mert sok időt töltöttünk együtt a válogatottban. Kaptam is a zrikát tőle, minden egyes találkozásunkkor megkérdezte, hogy mikor lövök már gólt neki. Szerintem ezt a témát múlt szombaton lezártuk (mosolyog - a szerk.). Szóval próbáltam becsapni, és a hosszú alsó sarkot céloztam, ám beljebb jött a labda, pontosan az ölébe. Visszanézve a rövid oldal teljesen üresen kínálta magát, azt kellett volna választani.
Azonban a hajrában az élet adott még egy esélyt, a kapufáról lepattanó labda pont elém került, amit a kapuba vágtam. No, ekkor már időm sem lett volna túlgondolni a lehetőségeket, mert csúsztak a blokkolni igyekvő védők, ott volt a kapus is. Megmondom őszintén, ahogy jött a labda, a lehető legnagyobb erővel próbáltam meglőni, hogy elmenjen a lábak mellett. Szerencsére utat talált a kapuba, és végre együtt tudtunk örülni a közönséggel.

- Diósgyőrben nem lehet panaszunk, rengeteg hölgy jár a mérkőzésekre, ami azért lesz ma különleges, hiszen a nőnapra esik a mérkőzés. Lesz, aki motivál?
- Biztatom a hölgyeket, hogy ők is minél többen szurkoljanak nekünk, mert az sokat számít. Anyukám is kijön a mai meccsre, mindent megteszek azért, hogy egy góllal, gólpasszal, de leginkább egy győzelemmel kedveskedjek neki.