Tóth Zoltán 1974-ben született Szentesen. A sport mindig is fontos része volt az életének, míg egy súlyos baleset következtében kerekesszékbe kényszerült és ezután emberfeletti erővel, példamutató kitartással fordult új hivatása, a kerekesszékes kosárlabda felé. 
Nemcsak játékosként, hanem közösségformáló emberként is maradandót alkotott: a DVTK kerekesszékes kosárlabdacsapatának egyik első tagja volt, és a kezdetektől csapatkapitányként irányította és támogatta társait. Hosszú éveken át nemcsak a pályán nyújtott kimagaslót, hanem azon kívül is erősítette a közösséget – példaképként, összetartó erőként, valódi vezéregyéniségként.

A DVTK színeiben a magyar bajnokság állandó szereplőjeként vívott ki elismerést, miközben a magyar válogatott tagjaként Európa-bajnokságokon is képviselte hazánkat. Mindig büszkén viselte a címeres mezt, de szívében piros-fehér volt minden dobása, minden mozdulata.

Tóth Zoltán nemcsak sportemberként, hanem emberként is kivételes volt. Távozása pótolhatatlan veszteség a DVTK közössége, a magyar parasport, és mindazok számára, akik ismerték őt.

Emlékét megőrizzük.