Hogyan élted meg, amikor kiderült, hogy megkaptad a lehetőséget a DVTK HUNTHERM felnőttcsapatánál másodedzőként?
Nagyon örültem a felkérésnek. A szezon végén leültünk beszélgetni Petivel, aki felvázolta, hogyan nézne ki a következő évi stáb, és van-e affinitásom a feladathoz. Mivel két éve dolgozom a klubnál, külön öröm, hogy a harmadik szezonban már a felnőttcsapat stábtagjaként folytathatom a munkát.

Az utánpótlásból érkeztél a felnőttek közé. Szerinted mi a legnagyobb különbség a két közeg között, és hogyan készülsz erre a váltásra?
Óriási a különbség, bármelyik korosztályt is nézzük. Az utánpótlásban szinte minden korosztállyal dolgoztam az U14-től az U18-ig, sőt NB I/B-s csapat mellett is. Így már korábban is tapasztaltam, milyen eltérések vannak. Jó látni, milyen fejlődési utat jár be egy játékos a gyerekkortól a felnőttig – mik azok a lépcsőfokok, amelyeket meg kell ugrania ahhoz, hogy ne csak bekerüljön, hanem helyt is álljon a profik között.
A felkészülésnél a mentális erő talán még fontosabb, mint a fizikai. A mi feladatunk edzőként az is, hogy segítsük a játékosokat a hullámvölgyekben, és támogassuk őket a beilleszkedésben. Felnőtt szinten minden edzésnek és meccsnek komoly tétje van, itt már nem fér bele, hogy valaki csak rutinból játsszon. Nagyon várom ezt a kihívást, és szeretném átadni azt a lendületet és energiát, amit az utánpótlásban is képviseltem.

Régóta dolgozol együtt Völgyi Péterrel. Milyen a közös munkátok dinamikája, és mit tanultál tőle edzőként?
Először Győrben találkoztunk, ahol ő a felnőttcsapat vezetőedzője volt, én pedig az utánpótlásban dolgoztam. Később meghívott az U18-as válogatott stábjába, ahol négy évig dolgozhattam mellette. A covid miatt kevesebb nemzetközi tornán vettünk részt, de így is rengeteget tanultam tőle szakmailag és emberileg is.
Amióta Miskolcon vagyok, a háttérből is segítettem a felnőttcsapat munkáját és mindig számíthattam rá. Szerintem oda-vissza tanulunk egymástól, ami nagy érték. Most, hogy a családunk is bővült a kislányunkkal, Vandával, még inkább érzem, mennyire megértő és támogató a közös munka.
Ábrahám Mártival is dolgoztam már együtt Győrben, így hármunk kapcsolata most is erős alapot jelent a DVTK-nál. Fontosnak tartom, hogy egy edző mindig fejlődjön, ne ragadjon le a régi sémáknál – ezt Pétertől és Mártitól is megtanultam.

Frissen lettél édesapa. Mennyire ad ez plusz motivációt a szakmai munkádhoz?
Ez hatalmas motiváció, még ha fárasztó is. A kislányunk érkezése pozitívan felborította a mindennapokat, de a klub támogatása sokat segít. Az apaság dupla energiát ad: nemcsak az édesapai szerepet élvezem, hanem azt is, hogy közben a felnőttcsapat másodedzőjeként dolgozhatok. Szeretném minden percét kiélvezni ennek az időszaknak – családban és szakmában egyaránt.