"El kell adni a játékot"

- Kutyabolond vagy?
- Minden állatot szeretek. A barátnőm, Kitti életében sokkal fontosabb szerepet játszanak a kutyák. Néha már túlzás, hogy minden kóbor állatot meg akar menteni, ha csak rajta múlna, akkor „ezer” kutya venne körbe minket. Segíteni viszont én is szívesen segítek, legutóbb az Elveszett Állatok Alapítvány javára gyűjtöttem a csapattársaimmal. Eredendően ilyen a beállítottságom, valamint profi sportolóként példát tudunk mutatni, és szerencsére majd mindenki így gondolkodik az öltözőben. És ki adakozzon, ha nem mi? Láttam közelről ennek az alapítványnak a munkáját, és tudom, mire fordították a többi adományunkat, jobb helyre nem mehetett volna. Sokkal inkább dicséretre méltó azoknak a munkája, akik rengeteg energiát fordítanak nemes ügyükre (az említett alapítványnál Dr. Varga József állatorvosé), mint a mi adakozásunk.

Barczi Dávid (Fotó: Szabó Krisztián)

- Saját kutyád van?
- Kitték családjának van két örökbe fogadott kistermetű kutyája (alapelv, hogy ha lehet, mentsünk meg két életet), és a szüleimnél van vidéken egy németjuhász. Miskolcon nincs kutyám (ezért a mellékelt kutyás kép a MÁSA - Miskolci Állatsegítő Alapítvány menhelyén készült - a szerk.), mert rengeteget utazunk, sok időt töltünk szállodában, nem tudnám felelősségteljesen gondját viselni. De biztos vagyok benne, hogy eljön az ideje, amikor lesz kutyánk.

- És hol jön majd el ez az idő?
- Benczés Miklóssal nagy vonalakban már érintettük ezt a témát. A sportigazgató elmondta, hogy olyan játékosokkal nem számol, akik nem szeretnének Diósgyőrben játszani. Efelől érdeklődött tőlem is az első beszélgetésen.

- Nem kérdezem, mit válaszoltál, úgyis kiderül, ha elmondod, lesz-e második forduló.
- Jól érzem magam Diósgyőrben, biztosan lesz folytatása a beszélgetésnek. 2013 óta játszom Miskolcon, láttam mindent, jártam a város minden szegletében, ismerem a postást is. Néha már a testvérem sem érti, hogy amikor azt mondom, „itthon”, akkor az alatt pontosan mit értek, Nágocs, Budapest vagy Miskolc. Jó dolog sportolónak lenni Miskolcon, ezt tapasztaltam legutóbb a magyar futsal-válogatott hollandok elleni meccsén is, ahol pedig csak néző voltam.

- És a pályán milyen volt az eltelt három év?
- Szakaszokra lehet osztani a diósgyőri pályafutásom. Az első évben nagyon jó volt minden, erősek voltunk, ment a csapatnak, topcsapat kategóriába soroltak minket, a bajnokságban az 5. helyen végeztünk, megnyertük a Ligakupát, és a Magyar Kupában is a döntőig meneteltünk. Ezt követően nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna. Most mintha megint éledezne valami. Nem állunk jó helyen a tabellán, de a csapat játéka jó irányba mutat. Sokat javítani már nem tudunk a helyezésen, de még lehet kozmetikázni az eredményen, ami jó előjel lehet a következő bajnokság kezdete előtt, és tud rá építeni a labdarúgó és a szurkoló is.

- Neked viszont jól megy ebben a bajnokságban, bíznak benned az edzők, amit négy góllal háláltál meg. Korábban sosem lőttél egy idényben ennyit.
- És még nincs vége, jó lenne úgy győzelemhez segíteni a csapatot, hogy közben további gólokat tudok szerezni a hátra lévő fordulókban. Abban nőttem fel, hogy kiszolgálom a körülöttem lévő embereket, ezért a gólpasszok száma is fontos számomra. Akkor is tökéletesen elégedett vagyok, ha a társak lövik a gólokat az én labdáimból.

Barczi Dávid (Fotó: Szabó Krisztián)

- És a játék színezése?
- Amikor Sanyi bácsi (Egervári Sándor vezetőedző - a szerk.) korhol, hogy ne sarkaljak annyit, viccesen annyit szoktam válaszolni, hogy el kell adni a játékot. Nem készülök tudatosan az ilyen megoldásokra, valahonnan belülről jön, szeretem meglepni az ellenfelet. A szurkolókért van a foci, ha látnak egy-két szép megoldást, akkor biztosan szívesebben emlékeznek egy kínkeserves győzelemre, vagy egy csalódást keltő döntetlenre is. Aláírom, hogy néha felelőtlen vagyok, azonban igyekszem egyre letisztultabban játszani, de nem tudok kibújni a bőrömből, igaz, nem is akarok, hiszen miért ne használnám ki azokat a képességeket, amik az erényeim.

- Szerepet játszik a kockázatosabb elemek bevállalásában az a korábban említett tény, hogy idén jönnek a gólok is?
- Lehet benne valami, mert amikor vezet a csapat, és gólt is lőttem, akkor ellazul a játékom, és ilyenkor bátrabban meg merem csinálni a cseleket.

- Nem vagy égimeszelő, de az utóbbi mérkőzéseken rendre belementél a fejpárbajokba, a Videoton ellen még a kapussal is felugrottál a labdáért.
- Fiatalként próbáltam ellesni a jól fejelő társaktól a titkot, de amikor az egyik kísérletnek sérülés lett a vége, akkor elhatároztam, hogy inkább két lábbal a földön állok. Ha nagyon belelkesedem, akkor persze ugrok minden labdára, azonban sokkal valószínűbb, hogy lábbal szerzem a következő gólt, mint fejjel.

Így örült Barczi Dávid a Haladásnak lőtt gólja után (Fotó: Szabó Krisztián)

- Például büntetőből. Mi kell ahhoz, hogy valaki kellő magabiztossággal álljon a labda mögé, és ha elvállalja, akkor abból gól is szülessen?
- A Haladás elleni idegenbeli mérkőzésen elkelt az ösztönzés, Egér (Egerszegi Tamás - a szerk.) igen csak leegyszerűsítette a dolgot a „fogd már meg a labdát, és rúgd be!” mondattal. Voli (Koman Vladimir - a szerk.) is mondta, hogy lőjem én, a Videoton ellen pedig már azzal jött, hogy a múltkor is ment, most is sikerülni fog. Az utánpótlás csapatokban én rúgtam az összes büntetőt, talán egy-kettőt hagytam ki egész pályafutásom alatt. Nem mindig a legjobban lövők értékesítik a leghatékonyabban a büntetőket. Fontosabb, hogy milyen lelkiállapotban van a játékos, hogy megy a játék. Nem akarok álszerény lenni, egész jól ki tudom ilyenkor zárni a külső körülményeket, a tétet, próbálok higgadt maradni, és a feladatra összpontosítani.

- A legnagyobb tét a Magyar Kupa döntőjében volt, ott is sikerrel értékesítetted a büntetőt.
- Igen, azonban nem csak emiatt volt pikáns számomra a párbaj, hiszen a gólvonalon az a Balajcza Szabolcs állt, akinek korábban százszámra lőttem kapura edzésen. Egyébként a múlt heti mérkőzésen is készültem, hogy megint találkozunk: Nem sokon múlt, mert én nagyon úgy láttam, hogy az újpesti védők legalább egyszer kézzel értek a labdába a 16-oson belül, de a játékvezető másként ítélte meg a szituációt.

- Szóba került az Újpest és a Haladás, téged pedig a legutóbbi vendégek edzője, Mészöly Géza épített be az Újpestbe pályafutásod kezdetén.
- Sokat köszönhetek neki, mert bízott bennem, és akkor is kezdő lehettem, amikor olyan játékosok ültek a kispadon, akikkel öröm volt együtt játszani. Figyelemmel kísérem a pályafutását, örülök, ha találkozunk, és vasárnaptól szurkolok is neki, de a szombati mérkőzésünkön nekünk kellett nyerni.

Barczi Dávid (Fotó: Szabó Krisztán)

- Ki a nagyobb szurkolód, apukád vagy anyukád?
- Azt hiszem, anyu. És bízom benne, hogy büszke rám, mint ahogy büszke lehet a testvéremre is, aki táncművész. Apu inkább kritikus, ha jól játszom, akkor sem azt dicséri, hanem azt mondja, hogy minden mérkőzésen kilencven percet kell futni, keményen kell dolgozni. Amatőr szinten focizott, teljesen reálisan látja a dolgokat és mostanában - talán a korral jár - meglágyult a szíve, és néha azt hallani tőle, hogy jól játszom.

- Békéscsabára utazunk a hétvégén. Láttuk a legutóbbi meccseiket, senki sem mehet ellenük biztosra.
- Talán ez lesz a legnehezebb mérkőzésünk a szezonban. Nagyon próbálnak belekapaszkodni mindenbe, amibe csak lehet. Szépen gyűjtögetik a pontokat. Legutóbb a jó erőkből álló Újpestet győzték le úgy, hogy helyzetek sokaságát hagyták ki. Nem fogunk kevésbé készülni erre a mérkőzésre, mint pl. a Ferencváros ellen. Rajtunk nem fog múlni.

Szólj hozzá a DVK hivatalos facebook oldalán!