DVTK-Borsodi labdarúgócsapatának egyik téli szerzeménye a japán Homma Kazuo játékával, f(p)ontos góljaival szinte berobbant a magyar első osztályba és a Diósgyőr-szurkolók szívébe. Korábban már Pápán játszott a legjobbak között, mégis a DVTK színeiben hét bajnokin mérkőzésen szerzett három góljával eddig négy pontot hozott csapatának a konyhára.

Diósgyőrben hamar megkedveltek a szurkolók. Hogy érzed magad Miskolcon, illetve Magyarországon?

- Jól, köszönöm. Persze hiányzik Japán, az otthonom, a szüleim, de a honvágy együtt jár egy külföldi szerződéssel. A barátnőm nemrég járt itt nálam, így a Kaposvár elleni meccset meg is tudta nézni. Egyébként tényleg jól sikerült a beilleszkedésem Diósgyőrben és Magyarországon is. 2005-ben igazoltam először ebbe az országba, akkor még az FC Szegedbe. Később Pápán mutatkoztam be az NB I-ben, majd miután sajnos kiestünk, én még maradtam, viszont egy súlyos bokasérülés miatt haza kellett térnem. Aztán 2007 nyarán visszajöttem az akkor már Tisza Volán Szegedbe, mielőtt most télen a DVTK-hoz szerződtem.

Hogyan tanultál meg mindössze három év alatt ilyen folyékonyan beszélni magyarul?

- Szótárból. Persze sok kifejezést, beszédhelyzetet sajátítottam el az életből vagy edzésről is, de a magyar tudásom nagy részét szótárból tanultam meg. Nehéz volt, mert szinte semmit nem tudtam Magyarországról, mielőtt idejöttem. A Szerbiában eltöltött három év alatt elsajátítottam a szerb nyelvet, de emellett még angolul is megértetem magam.
Mielőtt hazánkba érkeztél, ismertél magyar játékost vagy hallottál felőlük?

- Nem, korábban nem ismertem egyetlen magyar játékost sem. Azonban Pápán sokat meséltek nekem Puskás Ferencről, hogy milyen nagyszerű játékos és ember volt.

A futballpályán kívül mivel töltöd a szabadidődet?

- Amikor a csapat Budapesten játszik, általában a fővárosban maradok, hogy találkozzam az ott élő japán barátokkal. Ilyenkor jókat beszélgetünk, közös programokat szervezünk. De Szegeden is vannak barátaim, és itt, Miskolcon szintén kedvesek az emberek és a csapattársak. Az öltözőben pedig jó a hangulat, sokat nevetünk, főleg a két legutóbbi, Kaposvár illetve Honvéd elleni győzelmünk után.

Ami részben a Homma-góloknak is köszönhető. A hétvégén is folytattad a gólgyártást, hány találatig szeretnél jutni a bajnokság hátralévő részében?

- Örülök, hogy már háromszor sikerült betalálnom, de minden meccsen úgy megyek fel a pályára, hogy szeretnék gólt lőni. Szombaton a Vasas ellen is azon voltam, és ha lehetőséget kapok, akkor Nyíregyházán is azon leszek.

Mitől fejlődik ennyire dinamikusan a japán foci?

- Nálunk nagy hangsúlyt fektetnek gyerekkorban a játékra, hogy a kicsik minél jobban érezzék át a foci örömét. Erre nagyon odafigyelnek az iskolákban is, sőt elsősorban ott fogalakoznak eleinte komolyan a gyerekekkel és később kerülnek klubokba. Japánban a futball óriási fejlődésen ment, megy keresztül. Erre jó példa, hogy a válogatott például ott volt a legutóbbi, 2006-os, németországi világbajnokságon, az országban pedig rengeteg jó játékos szerepel. Ráadásul olyan klasszis játékosok szerződnék európai élcsapatokhoz, mint a Celtic játékosa, Nakamura, a volt Feyenoord, most bochumi középpályás Ono vagy a már visszavonult, Olaszországot, Angliát megjárt Nakata.

Mi tetszik neked a leginkább Magyarországon?

- Nem tudnék kiemelni semmit, inkább egészében vannak olyan dolgok, amik tetszenek. Nincs kedvencem például az ételek között sem, mert finom és ízletes a magyar konyha. Mindenevő vagyok, csak vigyáznom kell, mert a magyar étrend jobban hizlal, mint a japán. De sok mindenben más ez az ország. Kultúrában, közlekedésben és az élet egyéb területein is különbözik a két nép.

Gyarmaty Attila