Az utolsó bajnokikról:
„A Loki elleni rangadóval búcsúztunk el a közönségünktől. Szerintem látványos, érdekes találkozó volt, de sajnos kikaptunk. A vereség mellett azért is fájt a szívem, mert debreceniek pont a mi pályánkon ünnepelhettek. A bajnoki aranyuk jogos, csupán az a gond, hogy nekünk nem maradt más, mint irigykedve figyelni az örömüket. Nagyon bízom benne, hogy egyszer a Diósgyőrnek is lesz már hosszú idő után alkalma arra, hogy trófeának örvendezzen.
A kecskeméti összecsapáson nem játszottam, de a kispadról is meg tudtam állapítani, hogy ellenfelünk ötödik helye nem a véletlen műve. De ide sorolhatnám még a tabellán elöl végző csapatokat, hiszen ahol minden rendben van, ott jönnek az eredmények is."

A szünidőről:
„Sok pihenőm nem volt, mindössze négy napot töltöttem el Horvátországban. Nyilván jó lett volna mondjuk két hetet pihenni, de most nem ennek volt itt az ideje. Az U-19-es gárda ugyanis jelezte, számít rám, és én szívesen vállaltam a játékot. Egyébként a vakáció arra is jó volt, hogy megszerezzem a B-licences edzői papírokat, így joggal állíthatom, hogy a szünetem sem telt eseménytelenül."

Az osztályozóról:
„Korábbi edzőm, György Gábor remek kis együttest rakott össze. Nekem a mögöttem hagyott egy évből van egy kis rutinom, amit bíztam benne, hogy tudok kamatoztatni. Jó szellemű játékosok közé csöppentem, akik ki vannak éhezve a sikerre, és nagyon jól esett nekik, hogy a szurkolók melléjük álltak. A Vác elleni visszavágón már megszoktuk egymást a pályán, és most már jöhet az év legfontosabb meccse! Sokat jelenthet a feljutás a klubnak, és bízom benne, hogy ez sikerülni is fog. Korábban az élvonalbeli ifibajnokságban az MTK színeiben alaposan kijutott nekem a sikerélményből, hiszen egy párszor megnyertük a bajnokságot. Ez a helyzet most más, de nem azért, mert „csupán" a feljutás a tét, hanem mert a Diósgyőrről van szó, arról a klubról, amely minden ebben a csapatban szereplőnek a szíve csücske!"