A futballban azt tartják: a bal hátvéd hiányposzt. Az együttesekben nem egyszer jobb lábas játékost állítanak ebbe a csapatrészbe. A Diósgyőr egykori, 1984-es születésű utánpótlás gárdájának nem volt ilyen gondja, hiszen Pollák Zoltán már akkor is legalább olyan megbízhatóan játszotta be a bal oldalt, mint ahogy tette és teszi azt az utóbbi négy évben és manapság a piros-fehérek szombati ellenfelénél, a bajnok MTK Hungáriánál.

Hogyan emlékszel vissza a Diósgyőrben eltöltött időszakra?
- Egy játékos gyerekkorát döntően befolyásolja, hogy hol nő fel. Én soha nem fogom tagadni, hogy Diósgyőrben kezdtem el futballozni, Miskolc város szülötte vagyok, a szüleim ott élnek, és a testvéreim közül is laknak még a városban. Bár a középiskolát már Kazincbarcikán jártam ki, a szívem mindig ott maradt, ahol elkezdtem ezt a játékot.

Miért váltottál annak idején?
- Akkoriban nagyon bizonytalan volt nemcsak a klub, de a diósgyőri utánpótlás helyzete is. Hiába volt nagyon jó csapatunk, olyan kiváló edzővel és emberrel, mint a DVTK jelenlegi pályaedzője Benczés Miklós, hiába volt olyan keretünk, akik közül Rebecsák Szilárd vagy Polyák Attila szintén játszottak az élvonalban, nem maradt együtt az a gárda. A jövőm, a fejlődésem szempontjából váltanom kellett, s az akkor még MTK kötelékű Barcikába igazoltam. 2002-től két évet futballoztam még Bodajkon, mielőtt debütáltam kék-fehérben.

Szívesen visszatérnél egyszer a nevelőegyesületedhez?
- Jelenleg az MTK labdarúgója vagyok, a szerződésem pedig 2009-ig érvényes, de egy futballista számára a jövőt mindig nehéz megjósolni. Ki tudja, lehet, egyszer nemcsak látogatóként térek vissza Miskolcra.

Gyarmaty Attila