Még újpesti évei alatt is alig tudta valaki, hogy Sebők Vilmos a Ferencvárosban kezdett el gyerekként futballozni. De ekkor ez már nem is számított, hiszen tíz évvel ezelőtt bajnoki címet ünnepelt a lilákkal, tagja lett a magyar válogatottnak, amelyben több, mint félszáz alkalommal lépett pályára, s egy híján tíz gólt szerzett. A remek középiskolai csapatáról híres Szent István SE-ben együtt futballozott többek között Vincze Ottóval, Hrutka Jánossal, Lisztes Krisztiánnal vagy az azóta már sportriporterként tevékenykedő Matuz Krisztiánnal, s az énekes Rakonczai Imrével. A Diósgyőr rutinos védőjének bizony van miről mesélnie, hiszen légiós évei sem teltek unalmasan, elég, ha csak az angol Bristol Citynél, a német Waldhof Mannheimnél, az Energie Cottbusnál vagy az izraeli Maccabi Nazaretnél eltöltött éveire gondolunk.

Nem sűrűn fut be és lesz sikeres Újpesten egy Fradi nevelés.
- Érdekes, mert alig tudta valaki, hogy én a zöld-fehéreknél kezdtem el focizni. De ekkor már én sem foglalkoztam ezzel, hiszen elmúltak a gyerekkori érzéseim a Fradi iránt. Nyilasi Tibi miatt mentem egyébként az FTC utánpótlásába 1982-ben, az ő játékáért rajongtam kiskoromban.

Volt benned félsz a múltad miatt, amikor Diósgyőrbe kerültél?
- Őszintén bevallom, hogy volt. Tudtam régebbről, hogy milyen ,,fajsúlyos” tábor a diósgyőri, épp ezért tartottam a fogadtatástól, meg hát ugye, az újpesti éveimre is biztosan emlékeztek.

Fél szezon elteltével, hogy érzed, elfogadtak?
- Szerintem igen. De, ehhez nekem is kellett valamit tennem, s először a pályán kellett bizonyítanom.

Azóta pedig túl vagy már az első Nyíregyháza-DVTK presztízsrangadón is. A tavaszi derbi előtt nyilatkoztad, hogy kíváncsian várod a meccs hangulatát. Milyen volt?
- Fantasztikus, csak azt sajnálom, hogy kikaptunk. Ám ennek ellenére szurkolóink ugyanolyan szeretettel hívtak oda magukhoz minket a meccs végén, mintha nyertünk volna. Ez ritka tulajdonság, és nagyon tetszik a diósgyőri szurkolókban. Most ősszel is utazunk a Szparihoz bajnokira, pedig szívesen megtapasztaltam volna ennek a meccsnek hangulatát a miskolci stadionban. Sebaj, majd tavasszal.

A csapat egyik legtöbbet átélt tagjaként hogyan emlékszel vissza a külföldön eltöltött éveidre?
- Először az angol futballba kóstolhattam bele, egy évig voltam a Bristol City játékosa. Azt hiszem nem mondok újdonságot azzal, ha azt mondom, hogy teljesen egyedi a légköre annak a bajnokságnak. Ugyan másképp szurkolnak az emberek a meccseken, mint Magyarországon, de óriási előny, hogy karnyújtásnyira van a pálya a nézőtértől. Emlékszem, mikor a játékos kijáróból egyszer kiléptem, a Bristol City drukkerek így skandálták a nevemet: ,,Szíbok,Szíbok"! És, hát ugye a létesítmények, a körülmények sajnos össze sem hasonlíthatóak a honi viszonyokkal.

Milyen volt a cottbusi időszak?
- Remekül sikerült, hiszen kiscsapat létünkre elég jó eredményeket értünk el. Többen voltunk kint akkor magyarok, Mátyus Jani, Horváth Feri, Vincze Ottó, Miriuta Laci is ott játszott, egy helyen is laktunk, sokat jártunk össze. De Dárdai Palihoz is többször átruccantunk, mivel közel volt Berlin. Biztos sokan emlékeznek rá, hogy Lacinak milyen jól ment a futball, nem sokon múlt, hogy el ne vigye a Hamburg. Nekem pedig sikerült betalálnom a Bayern München kapujába, ami győztes gól volt, és érthetően erre a mai napig nagyon büszke vagyok.

Ha már a büszkeség: ekkor már jócskán túl voltál egy atlantai olimpiai szereplésen.
- Ahol nüanszokon csúsztunk el, és nem jutottunk tovább a csoportból. Na jó, ez nem lett volna könnyű, hiszen a brazilokon kívül, Nigériával és Japánnal kerültünk össze. Az aranysárga-kékek elleni meccsen még ki tudtunk egyenlíteni, azonban az akkor még siheder Ronaldo vezetésével 3-1-re nyert Brazília. A Kanu, Okocha, Finidi fémjelezte nigériaiak 1-0-val bizonyultak jobbnak. Ők, mint tudjuk, nemcsak minket vertek meg, hanem az olimpiát is megnyerték. A japánok elleni kudarc a legrosszabb emlék ezek közül az eredmények közül, mert két góllal mi vezettünk, és onnan buktuk el a meccset. Erre még csapattársam, Homma is biztos emlékszik, lehet, ő szurkolta ki Japán sikerét. Remek kis csapat volt, a Sándor Tamás, Dombi, Szatmári, Madar, Pető féle debreceni különítménnyel, Sáfár Szabolccsal, Molnár Zolival, Lendvai Mikivel vagy szegény Zavával.

Jutalomként pedig egy Kanári-szigeteken való nyaralást kaptatok.
- Ami remekül sikerült, de ezt kevesen tudják, és nem is annyira hánytorgatják fel nekem, ellentétben a többi, egykor felém irányuló negatívumokkal.

Porsche, olajos haj, nadrág letolás.
- Az autóm is abba a kategóriába tartozik, amit a külföldön eltöltött éveim alatt tapasztaltam. Ott egy ilyen kocsit soha nem negatív példának állítanak a fiatalok elé, hanem azt mondják: ,,Tessék, gyerekek, ezt is el lehet érni, ha keményen dolgoztok és vannak céljaitok." A Porschémat a légiós éveim alatt keresett pénzemből vettem, és borzasztóan sajnálom, hogy ezt itthon így közelítették meg. A hajamat csak azért olajoztam be, mert hosszú volt, így nem zavart a pályán játék közben. Egyébként most már két éve más a fazonja. A nadrág letolás egy régi, Siófok elleni győztes meccs közben történt, pontosabban a véletlen műve volt. A gólom után örömömben kicsúsztam a pálya mögé, de, mivel szakadt az eső, s pont egy tócsába vágódtam, véletlenül lecsúszott a nadrágom. A kamera hátulról mutatta a jelenetet, aztán pedig szépen felfújták az egészet, mondván, hogy Sebők a gatyáját tologatja és a hátsóját mutogatja.

Ha már a frizurádat említetted: nem mindig volt ilyen színe.
- Valóban, mert elég nagy George Michael rajongó voltam és vagyok a mai napig. Ha már a hangom nem lett olyan, mint az övé, akkor haj- téren akartam hasonlítani rá. Egyébként a mai napig próbálok elmenni az európai koncertjeire.

Nemrég elvégezted az UEFA-,,B"-licences edzői tanfolyamot. Trénerként is vannak terveid?
- Igen, szeretnék majd ezzel a szakmával foglalkozni, elsősorban felnőtt csapatoknál. De még addig van két szezonom a DVTK-ban, először arra koncentrálok. Úgy érzem az idei társaságban több van, mint a tavalyiban, remélem ez az eredményekben és a helyezésben is meg fog látszódni.