Magyarországon már két klubban, a Debrecenben és a Sopronban is játszott Jimmy Jones Tchana, most pedig újra piros-fehér szerelést öltött. Igaz, ezúttal már nem a cívisváros csapatának dresszében, hanem diósgyőri szerelésben lép pályára az NB I-ben. A kameruni-francia támadó a hűség városában bizonyult eredményesebbnek, de a DVTK-nál – ahol éppúgy, mint Milicic, Stanic vagy Kreizler, három éves szerződést írt alá - is gólokat várnak tőle. Eddig viszont csatárként szerepelt magyar klubjaiban, ám előfordulhat, hogy idén középpályásként kap nagyobb szerepet.

- A legtöbbször eddigi pályafutásom alatt tényleg támadóként vagy amolyan visszavont centerként játszottam. A Diósgyőr edzőmeccsein azonban a 4-2-3-1-es felállásban a pálya szélén kaptam feladatot, de úgy érzem, nem okoztam csalódást.

Hol kezdődött a pályafutásod?

- Párizsban. Ahodikpéhez hasonlóan én is ott születtem.

És hozzá hasonlóan Te is Marseille-szurkoló lettél?

- Szerencsére nem, én hű párizsiként a PSG-ért szorítok. Abban viszont egyezik az ízlésünk, hogy Ronaldinho játékát nagyon szeretjük. Bámulatos dolgokat művelt akkor is, amikor a Saint Germainben játszott.

Miben látsz különbséget Franciaország és Magyarország focija között?

- Nálunk nagyon figyelnek a gyerekekre. Kiemelten kezelik őket, mindent megadnak nekik, egyszóval felkészítik őket a profi futballra. Tudják, hogy a beléjük fektette pénz, munka, energia meghozza a gyümölcsét. A rendszer iskolai szinten kezdődik, és később jut el a klubszintre. De, ahogy elnéztem az U-19-esek csehországi szereplését, a magyar fiatalok is jó úton járnak. Ez a korosztály még sokra viheti, nagy értéke lehet a magyar labdarúgásnak.

Hazánk két szegletében már belekóstoltál a magyar futballba. Mindent egybevetve mi a véleményed az országról?

- A csapataim közül kétség kívül a Debrecen volt a jobb, sok nagyszerű labdarúgóval. Sándor Tamás vagy Dzsudzsák Balázs kiemelkedő képességű futballisták. Sopronban már nem ment úgy a csapatnak, ráadásul az ismert kesze-kusza viszonyok, s a különböző nehézségek miatt megszűnt a csapat. Miskolcot remek városnak ismertem meg, remélem minél jobban fog szerepelni a Diósgyőr, ehhez már szombaton elkezdtük a pontgyűjtést. Ami nem volt könnyű, mert rutinos játékosokból álló, egységes csapattal találkoztunk. Jól érzem magam Magyarországon, de ez régebben is így volt. A magyar ételek pedig különösen ízlenek.

Gyarmaty Attila