Az osztályozóról:
„Sajnos nem sikerült a feljutás. Pedig nem voltunk rosszabbak a Kaposvárnál, két egyforma képességü csapat közül az került ki győztesen a párharcból, amely az első meccsén jobban koncentrált. Merthogy ott dőlt el a feljutás, hiszen tíz percen belül kaptunk két gólt, amelyeket elkerülhettünk volna. A visszavágón mentünk előre, a lehetőségek adottak voltak, de nem sikerült értékesíteni azokat. Az idő előre haladtával pedig a Kaposvár egyre jobban őrizte előnyét, amelyet meg is tudott tartani. Azt már korábban is mondtam, hogy jó szellemű társaság György Gábor együttese, de két fontos dolgot még hozzá tennék ehhez a tényhez. Az egyik, hogy abszolút támadó focit játszik a csapat, nem ijed meg senkitől és nem áll be védekezni. A szurkolók is láthatták, hogy mentünk előre, de, ha nem rúgsz gólt nem tudsz meccset nyerni. A másik észrevételem az, hogy ennek a társaságnak a zöme 1991-es születésű, azaz csupa 18 éves alkotja a gárdát. Az egy évvel idősebbek között is megállták a helyüket, de egy esztendő ebben a korban soknak számít, s szerintem a jövő éven fog kijönni a csapat igazi tudása."

A kiállításról:
„Szerintem a drukkerek sem úgy ismertek meg engem, mint egy brutális szabálytalanságokat elkövető dúvadot, és azon a találkozón sem voltam az. Életemben nem állítottak még ki tétmeccsen, s remélem ezután sem nagyon fognak. Nem szándékosan rúgtam meg az ellenfelemet, a srác azonban eljátszotta a nagyhalált - hogy aztán egy szempillantás alatt visszatérjen a pályára - és a játékvezető hitt neki. Nem szoktam a sporikkal foglalkozni, most azonban ritka igazságtalannak mutatkozott velünk szemben a bíró, és itt a mezőnyszabálytalanságok megítélésére is gondolok. Az osztályozó elvesztése megviselt, de az eltelt egy év keserűsége is bennem van, hiszen a felnőtt csapatnál ismert nehézségek, a sokáig el nem múló egészségügyi gondjaim egy idő után nyomot hagynak az emberben. Ami a szurkolóinkat illeti, én megvédeném őket, hiszen jó párat ismerek közülük, és nem feltételezem róluk, hogy bárkit is bántani akartak volna a somogyiak közül. Nem lehet könnyű nekik azt látni, hogy a vendégcsapatok ide járnak ünnepelni, ez most rövid időn belül sajnos kétszer is megtörtént. Hallottam, amikor a nevemet skandálták a piros lap után, ezúton is köszönöm nekik a bíztató szavakat."

A jövőről:
„Nem könnyű a helyzetünk, és akkor még finoman fogalmaztam. Akik itt maradtak, mindannyian bíznak abban, hogy egyik nap úgy jöhetünk edzésre, hogy minden a helyére került. Sokan elmentek, köztük meghatározó játékosok, akiket nem lesz egyszerű pótolni. A csapat együtt akar maradni, de senki nem tudja a jövőjét, és, hogy mi lesz egyáltalán a Diósgyőrrel. A saját helyzetemről annyit, hogy engem is kerestek más klubok, de leszögeztem nekik: először szeretném megvárni, mi lesz a helyzet a nevelőegyesületemnél."