Az 1983/84-es bajnokságban mutatkozott be a DVTK felnőtt csapatában Takács József. A szezon felemásra sikeredett, hiszen a csapat kiesett az első osztályból, azonban ,,Takinak” ezen csak később volt ideje rágódni, mert az ifjúsági válogatottal az egykori Szovjetunióban szerepelt, s, mint tudjuk Európa bajnokként tért haza. A védő egy meccsen, Svájc ellen kapott szerepet a kontinenstornán, természetesen máig kitörölhetetlen emlékeket őriz arról, az azóta is megismételhetetlen sikerről.

- Nagy dolognak tartottam a válogatottba kerülést, mert én az MVSC-ben kezdtem futballozni, s már onnan meghívást kaptam a serdülő válogatottba. Aztán 1980-ban kerültem át a Diósgyőrbe, majd négy évvel később debütáltam a nagy csapatban, ahol nekem még szerencsére megadatott, hogy csupa legendás diósgyőri futballistával szerepelhettem együtt. Sajnos, a szezon végén kiestünk, de nekem maradt annyi örömöm, hogy megnyertük az ifi Eb-ét. Aztán jöttek az NB II-es évek, majd 1989-ben Kuttor Attilával együtt igazoltunk a Videotonba.

Abból az aranyérmes csapatból alig akadt olyan, aki magas szinten tudta folytatni a labdarúgást.
- Azt kell, hogy mondjam, azok jártak jól, akik a torna után a Fradiba kerültek. Pintér Attila Salgótarjánból, Keller Józsi Nagykanizsáról költözött a fővárosba, de a komplett védelmünket szerették volna megszerezni a zöld-fehérek.

Hogyan teltek a székesfehérvári évek?
- Olyan kiváló csapattársaim voltak, mint Csucsánszky Zoli, Petry Zsolti vagy Petres Tomi, s az UEFA kupában is helyt álltunk, ahonnan aztán a skót Hibernian búcsúztatott minket. Máig megvan a tekintélyes Daily Mirror címlapon közölt fényképe, amelyen foggal-körömmel próbálom semlegesíteni a skótok legveszélyesebb támadóját. A srác nem tudott gólt rúgni, talán, ha egyszer nem sikerült leszerelnem.

Te most Ausztriából látogattál haza, onnan, ahol jelenleg is élsz, és edzősködsz, de játékosként is megfordultál a ,,sógoroknál”.
- Igen, a Vidiből szerződtem ki az Altachba, és öt éven át játszottam kint 1991-től. Bár nyugati szomszédaink nem tartoznak a világ labdarúgásának elit élvonalához, már akkor más szemlélet uralkodott Ausztriában. Szerencsém volt, hogy belekóstolhattam az ottani profizmusba.

Mégis visszatértél játszani és edzősködni is Miskolcra.
- 1996-ban az Oláh Ferenc edzette csapatba tértem haza. Feljutási reményeink voltak, ám Ferinek az emlékezetes Kecskeméten elszenvedett 1-0-s vereség miatt megköszönték a munkáját, én pedig télen visszamentem az Altachba. Igaz, újra csak fél szezont voltam kint, mert utána már az edzői szakma felé vettem az irányt. Bekecsen lettem játékos-edző, és megye II-es csapatként nem kis bravúrokat hajtottunk végre a Magyar Kupában: a Kazincbarcika, a Szentes Lázár edzette Tiszaújváros, és a Stadler FC is az áldozatunkká vált.

Később a Diósgyőrnél is vállalt még tréneri feladatokat.
- Igen, de előtte a Temesvári Miklós edzette csapat mellett töltöttem be technikai igazgatói pozíciót, s olyan gólerős támadót is sikerült az együttesbe csábítanom, mint a román Danut Frunza vagy az azóta már komoly élvonalbeli tapasztalattal rendelkező, akkor még nagyon fiatal Lippai Ákos. Ami az utánpótlást illeti: 2000 telén az 1985-ös korosztállyal kezdtem el foglalkozni, és elég komoly eredményeket értünk el a másfél éves közös munka alatt. Olaszországból tornagyőzelemmel tértünk haza, a korosztályos ellenfelekkel igazi rangadókat vívtunk, holott előtte a Debrecen vagy a Nyíregyháza könnyedén verte meg a srácokat. A gyerekek nagyon fogékonyak ha érzik, hogy fontosak és figyelnek rájuk, ezáltal olyan motivációs bázis alakul ki náluk, amivel azt a bizonyos ,,lécet" mindig emelhetjük. Ha mindig őszinték és igazságosak vagyunk velük, akkor egyúttal sikeresek is.

Mégis kikerültek a kezeid közül, Te pedig újból távoztál. Többször pedig azt lehetett hallani, hogy nem vagy az konfliktuskerülő fajta.
- Őszinte embernek tartom magam, nem rejtem véka alá a véleményem, amit szemtől szemben szoktam közölni, ám sokszor ez nem tetszett Diósgyőrben. Ausztriában soha nem voltak hasonló gondjaim, és az igazat megvallva az ottani mentalitás közelebb áll hozzám. Talán ennek is köszönhetem, hogy 2006-ban az osztrák Regional ligában kaptam tréneri feladatot, ott, ahol előttem magyar edző már időtlen idők óta nem dolgozott.