A rövidre nyúlt válogatottságról:
-Eredetileg úgy volt, hogy mivel én vasárnap bajnokit játszottam, csak a csütörtöki meccsen kapok szerepet a Szlovénok ellen. Ám a keddi találkozón megsérült a Haladás játékosa, Iszlai Bence, így a második félidőben beszálltam. Kikaptunk 2-0-ra, és nagyon hasonló érzéseim voltak, mint az MTK meccsen. Az összecsapás elején kaptunk két szerencsétlen gólt, s hiába próbáltunk egyenlíteni, sehogy sem sikerült. Viszont csütörtökön a többiek alaposan visszavágtak a szlovénoknak, ez is mutatja csapatunk erejét. Ekkor már én nem játszhattam, mert a válogatott orvosa, Kormos doktor nyirokcsomó gyulladást diagnosztizált a combtövemben, s azonnali pihenőt írt elő.

A tapasztalatszerzésről:
-Két nap alatt is sokat tanultam a korosztályos együttesnél. Nagy hangsúlyt fektetnek nálunk a mentális, motivációs felkészítésre. Egy csapatnak már úgy kell kimennie a pályára, hogy tudja: ezen a napon senki más nem nyerhet csak ők. A válogatottnál is kaptunk ebből ízelítőt, hiszen a meccs előtt az öltözőben, majd a játékos kijáróban vagy a himnuszt hallgatva már úgy kell „harapni", hogy az ellenfélnek esélye se legyen. A Diósgyőrnél a Vasas elleni sikerünk egyik fő oka szerintem az volt, hogy nagyon akartuk a sikert és az utolsó percig küzdöttünk érte.

Az egészségi problémákról:
-Rám jár a rúd mostanában. Légúti megbetegedésem infulenzám, lázam, náthám volt az utóbbi időben, most pedig kiderült, hogy a gyulladás a fogamról ered. Gyökérkezelésre kell járnom egy hátsó fogammal, remélem hamarosan már minden rendben lesz, és panaszmentesen végezhetem az edzéseket, mert őszintén szólva már elegem van az ilyen-olyan gócokból.

A Fehérvár-DVTK meccsről:
-A lelátóról nézni egy játékosnak együttese meccsét mindig nehéz. Ilyenkor „elemzem" a játékot, mit, hogy lehetne csinálni egyes szituációkban, ha esetleg pályán lennék. Az MTK elleni meccs itt szintén jó példa, amikor csereként léptem pályára: próbáltam valamit ellesni az ellenfél játékából, hogy lehetnénk eredményesek vagy a gyenge pontjaikat kifigyelni. Egyébként tipikus egy gólos meccs volt - a hasonlatoknál maradva, olyan tipikus Vasas elleni találkozó -, sajnálom, hogy azt nem mi rúgtuk.

A bajnoki nélküli hétvégéről:
-Nagyon szeretek moziba járni. Elsősorban a történelmi vagy sajátos humorú filmeket szeretem, mint például a Gladiátor vagy a Blöff. Színészként kedvelem Tom Hankset vagy Di Capriot, de Brad Pitt is kezd meggyőzni arról, hogy érti a szakmáját, hiszen rengeteg karaktert el tud játszani. Nem maradhat ki Al Pacino sem a sorból, akinek nagy szerepe van a Keresztapa trilógia sikerességében is. Persze fejben már a Paks meccsen járok, de, ha valamivel ki tudok kapcsolódni az elsősorban a mozik világa.

A Diósgyőrt ért kritikákról:
-Az utóbbi időben a támadójátékunkkal kapcsolatban érték támadások a gárdát. Ez azért nehéz téma, mert másképp látja a szurkoló és máshogy a játékos. Leszögezem: én a Tornyi Barnabás-féle csapatom nőttem fel, amelynek eredményeit és erényeit ugye minden miskolci drukker tudja. Akkor elképzelhetetlen volt például az egy csatáros játék, s több gólzáporos győzelmet aratott a Diósgyőr. Mára azonban megváltozott a futball, az eltelt tíz évben rengeteg játékrendszer született. Felnőtt szinten elsősorban az eredmény számít, hogy ez defenzív vagy támadófutballal történik mindegy, hiszen az edzőket, a tulajdonosokat, a szponzorokat az érdekli, hogy minél előrébb lépjen csapatuk. Tökéletesen megértem a szurkolókat, hogy minél több gólt, szép akciót szeretnének látni hétvégenként, de higgyék el, mi is erre törekszünk. Jó csapatunk van, jó játékosállománnyal, s komoly esélyeink vannak felfelé lépegetni a tabellán.